A pogácsa eredete és története. Mindent megtudhatsz a pogácsáról, ami a történelemben megmaradt nekünk.
Pogácsa eredete
A pogácsa egy kis kerek sós sütemény. A Kárpát-medencei (Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Lengyelország, és Ukrajna), a balkáni és a török konyha jellegzetes étele.
A pogácsa magyar neve a latin „focacea”-ból ered (olasz nyelvi közvetítéssel), amit magyarul sült tésztának fordíthatunk. Az Olaszországban a mainapig létezik egy lapos kenyérféle, amit „focaccia”-nak hívnak (ejtsd: fokáccsa).
A pogácsa Magyarországon
Simai Kristóf piarista szerzetes kéziratos szakácskönyvében sokféle pogácsa szerepel (mézes pogácsa, vajas pogácsa, fűszeres pogácsa). Amit Selmecbányán jegyzetelt 1795 és 1799 között.
Régi pogácsák
Régen a paraszt embereknek a pogácsa mindennapi ételnek számított. Ezt könnyen tudták vinni a földekre, amikor dolgozni mentek. A népmesék is kiemelték a pogácsák fontosságát, mivel a főhősnek mindig volt a tarisznyájában hamuban sült pogácsa (hasonló lehet a parasztos krumplis pogácsa), amit az édesanya sütött. (Innen eredhet, hogy a diákok pogácsát kapnak a tarisznyájukban mikor elballagnak.)
A mai pogácsák
Ma már több változata is van a pogácsának, amit el lehet készíteni. A legelterjedtebb pogácsák a sajtos, krumplis, tepertős (töpörtyűs), tejfölös, túrós (juhtúrós), káposztás.
A képen a Kelt tepertős pogácsa szerepel.
Forrás: Wikipédia
